A Siklósi vár az egyik legjelentősebb történelmi nevezetességünk. Siklós várának teljes épségben lévő pártázatos falai a Villányi-hegység déli lábainál, egy kisebb magaslaton láthatóak, melyek oltalmazóan fogják körbe az emeletes palotaszárnyakat.

 "Ezredéves múltja során Siklós és a siklósi vár nagy jelentőségű hely volt.

...mindig egy darabja a magyar történelemnek."

(Dr. Fejes János: Siklós Útja)

 

A siklósi vár hazánknak fontos történelmi nevezetessége. Erődjének első falait még a 13. században, 1260 körül rakták le. Az első írásos emlék 1294-ből való és a pécsi káptalanság irattárában megtalálható. A Villányi-hegység déli lábainál, egy kisebb magaslaton láthatóak Siklós várának teljes épségben lévő pártázatos falai, melyek oltalmazóan fogják körbe az emeletes palotaszárnyakat.

 

 

    

                              

 

 

A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett  korai vár magja. A várat a birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével együtt. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni.

 

1387-ben a várat lakó család  szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. A vár nemsoká az után Garai bárói család tulajdonába került át, akik az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül és területét is jelentős mértékben kibővítették. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond ellen. A királyt Visegrád után a siklósi várban őriztek. Egy helyi földesúr, Garai Miklós tanácsára visszahelyezték Zsigmondot uralkodói méltóságába, mivel a bárók nem tudtak megegyezésre jutni. A király nem felejtette el nagyúri támogatóját, akivel ligát kötött, majd ennek megpecsételésére a király és Garai báró feleségül vették Cillei nagyúr két leányát.

 

1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta a várat, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint.

 

1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg. Halála után fia, gróf Benyovszky Móric örökölte, aki jelentős közéleti szerepet töltött be. Háromszor választották meg Baranya vármegye főispánjának, és országgyűlési képviselőnek. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.

 

A második világháború alatt angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat őriztek itt. A második világháború után egy évtizedig gazdátlan volt, majd csak az 1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. A vár egymást követő tulajdonosai pompás várkastéllyá építették át, a kor várépítészeti követelményeinek és stílusirányzatainak megfelelően. Nagy történelmi időket látott falai között vármúzeumot, szállodát és éttermet rendeztek be.

 

 

 

 http://www.hotelberemendrose.hu/csomagajanlatok_nsPg-0.html